Ailisa O'Connel
Mullingar utcáit koptatom lábaimmal. Nemrég ért véget a tanítás, én meg Beccaval sétálok haza. A mai történelem témazáróról beszélünk, meg arról, hogy Miss Black milyen öreg, hogy azt se vette észre, hogy konkrétan egy padsorral mellettünk a fiúknak a padon volt a könyv, és onnan nézték, mi meg teljesen normál hangerőben vitattuk meg, hogy ez meg az mikor is történt. Így persze elég könnyű volt. Betérünk egy pékségbe, ahol aztán én megveszem a szokásos croissantomat, barátnőm pedig egy sós perecet. Miután kiléptünk a boltból szembe találkozunk Niallel és Georgeal. Nagy mosollyal üdvözöljük őket.
- Sziasztok! - Köszöntenek minket, majd Nialltől kapok egy ölelést. Miután eltávolodunk, a karjával közre fogja a fejem, majd egy kokit nyom rá, és míg én nevetve egy "Naaa" keretében kapálózom, erre ő kiveszi a kezemből a zacskót.
- Hé! Az az enyém. - Háborodom föl, mikor már a fejem is szabadon van, a szőkeség pedig fülig érő vigyorral néz rám.
- Milyen? - Kérdezi.
- Vajas. - Válaszolom, mire beleszagol, majd rám néz csillogó szemekkel.
- Az a kedvencem! - Kiált föl majd hátat fordít nekem. Épp elindultam volna felé, ám egy kéz megfordított, és Georgeot látom magam előtt, majd ő is megölel. Mikor ennek is vége szakad, megint megpördülök, majd elkerekedett szemekkel figyelem a croissantomat, ami mostmár megcsonkítva csücsül Niall szorításában, a fiú pedig elégedetten csámcsog.
- Mit csinálsz?! - Háborodom fel, ő pedig mintha nem is hallotta volna, ezt mondja.
- Nagyon finom. - Az arcán látni lehet a kedélyességet, nekem pedig gőzölög a fülem.
- Add vissza! - Rontok neki, de ő csak magasba emeli a hőn' áhított ételt, én pedig hiába próbálkozom, nem sikerül elérnem. Egy cinkos vigyorral figyeli küzdésem, ami csak még nagyobb lesz, mikor értetlenül felteszem a költői kérdést, hogy hogy nőtt ilyen nagyra, és miért van ekkora válla, mert nem látok tőle semmit. Erre persze nem csak ő kuncog fel, hanem a másik kettő is, én meg nem tudom, hova kapjak. Szólok Beccának, hogy segítsen, de ő inkább csak nevet rajtam Georgeal, és fordítva ugyan így. Mindent megpróbáltam, felmászni, felnyújtózni, ugrani, szuggerálni, de nem sikerült lebányásznom a péksütimet Niall karmai közül, így egy jó idő után feladom. Ellépek mellőle, rá nyújtom a nyelvem és durcásan nézek rá. Ő csak összeborzolja a hajam, majd még egyet beleharap, és eltúlzott rágások közepedte adja vissza nekem a zacskót. Persze az elkerülhetetlen, hogy mikor már majdnem megfogtam volna, még egyszer elrántsa, hogy a levegőt fogjam meg.
- Najj. - Vigyorgok már én is, majd tartom a kezem, mire most már engedelmesen visszaadja.
- Hova tartotok? - Kérdezi George a barátnőmre nézve.
- Marionett bábut készíteni a Bronxi gettóba. Haza. - Válaszol"cinikusan", csipkelődve Becca, mire én elnevetem magam, és lepacsizom vele. A két jómadár csak megrázza a fejét, majd felajánlják, hogy elkísérnek, így megindulunk a szokásos úton. Egy utcában lakunk mindannyian, de az olyan hosszú is, így mindig lemorzsolódunk. Viccelődve megyünk végig az úton, hallgatom ahogy a fiúk a mai fociedzésről beszélgetnek, hogy ki mekkorát esett és hány gólt rúgott. Igazából sosem értettem a focit, és játszani se nagyon tudom. Néha beálltam mikor a többiek játszottak, leginkább a kapuba, de csatárnak, vagy minek, borzasztó vagyok. Ha lányokkal játszom, mindig bocsánatot kérek, ha neki megyek valakinek, és nevetek. Fiúknál folyton ide-oda rohangászom, hogy ne sodorjanak el, és félek elvenni a labdát,vagy hagyom, hogy tőlem vegyék el, és szintén folyton bocsánatot kérek. Ilyenekben jobban szeretek a külső szemlélője lenni a dolgoknak. Sokszor mikor nézzük a csapatot a lányokkal, elámulva figyelem, hogy hogy tudnak a srácok olyan gyorsan szaladni, meg akkorákat lépni. Észveszejtő. Georgetól köszönünk el legelőször, majd hármasban sétálunk tovább. Ilyenkor inkább csak én Rebecca csacsogunk, Niall meg hallgat minket és vicces megjegyzésekkel kommentál. Másodszorra a barátnőmtől válunk el, aki majdnem olyan házban lakik, mint én, csak nekik még van egy garázsuk is, amit ők építettek hozzá, mikor ide költöztek, az én szüleim pedig a ház elé parkolnak. Egy ölelés, és megbeszéljük, hogy holnapra miből kell tanulni, majd Becca is bemegy a házába így én és Niall folytatjuk tovább utunkat. Georgeon kívül ő az egyik legjobb fiú barátom, bár ez nem is meglepő, hisz csak egy ház van a mienk és az övé között, így mikor kicsik voltunk, ugyan azon az útszakaszon tanítottak minket biciklizni és egy játszótérre mentünk, csak úgy mint mindegyik gyerek, aki a környéken lakott. Óvodába azért nem jártunk együtt, mert Niallt oda vitték, ahova az ő bátyját is régebben, viszont én máshova voltam beíratva. Valahogy sosem volt téma, hogy bármelyikőnket is átírassák, jól éreztünk magunkat a megszokott baráti körben, habár mikor vége lett a foglalkozásnak, siettünk át egymáshoz, hogy tudjunk együtt játszani. Régebben csak a közös mókázás miatt bírtam, hogy ilyen közel lakunk, mostmár azért is, mert bármikor felhívhatom, hogy kísérjen el valahova, és esténként sem kell attól rettegnem, hogy elrabol valaki. Persze, ez egy nyugodt környék, de mivel én kicsi is vagyok és gyenge is, meg "enyhén" félős, így ez számomra elkerülhetetlen. A szőke pedig mindig a rendelkezésemre állt, és áll a mai napig is, amiért végtelenül hálás vagyok neki. Kedélyesen beszélgetve rójuk az utat hazáig, miközben jóízűen elfogyasztom az ínycsiklandozó péksütimet. Imádok Niallel lenni, mert ahhoz képest, hogy fiú (akik közelébe nem nagyon tudok normális lenni) nagyon jól megértjük egymást, természetes vagyok és az ilyen hazautak alkalmával is mindig csipkedjük, böködjük egymást és versenyezünk, miközben nagyon jól érezzük magunkat. Ő az, akinek ha meglátom a szőke fejét, mindig mosoly kerekedik az arcomra, ha meg nem, akkor ő tesz róla, hogy záros határidőn belül kicsaljon belőlem valamilyen pozitív visszajelzést. És ez az egyik, ami miatt még csodálom és szeretem. Haza érve már a hasamat fogom, annyira megfájdult a nevetéstől, de ez a Szöszi közelében már megszokott volt. A karjaimmal szorosan közre fogom, ő meg az általános, nem is túl gyenge, nem is túl erős ölelésébe csomagol. Arcom a nyaka hajlatába temetem, és lábujjhegyen tartom magam. Érezzük az egymás iránti törődést, és az ő ölelése a legkényelmesebb mindegyik közül. Miután elengedjük egymást, belecsíp a fenekembe, mire egy lágy pofonban részesítem, ő pedig csak felnevet. A perverz megnyilvánulásokat nem nagyon tolerálom, de ő azon kevesek egyike, akinek ezt elnézem. Az az egyik előnye, ha fiú barátod van, hogy betekintést nyerhetsz egy kicsit a gondolkozásmódjukba, meg a dolgaikba. Tudom, hogy ebben az életkorban teli vannak tesztoszteronnal a fiúk, és ilyenkor kezd az egész világ a himbilimbijük körül forogni, ami ezentúl egészen életük végéig így lesz. Egy aprót hátrébb lépek tőle, majd egymás szemébe nézünk.
- Holnap ráérsz? - Kérdezem tőle.
- Miért? - Teszi fel ő is automatikusan.
- Becca átjön, és csinálhatnánk egy kis baráti összejövetelt. Greorgeot is hívhatnád. - Adom a választ. Régen hülyéskedtünk egyet délután, így a barátnőmmel kitaláltuk, hogy holnap, azaz szombaton, jó lenne összegyűlni, én meg már lebeszéltem a szüleimmel.
- Rendben.
- Oké. És tudnál kicsivel előbb jönni, hogy előkészítsük a terepet, meg ilyenek? Becca tudod, hogy órákig készül, meg ő itt is fog aludni. Az egész hatkor kezdődik úgy félre itt lennél? - Kérdőn meredek rá, habár tudom, hogy nagy valószínűséggel itt lesz, mert nekem nem tud nemet mondani, meg túl jó szíve van ahhoz, hogy ellenkezzen.
- Persze. - Egy kedves mosollyal bólint, majd ad egy puszit a homlokomra. Ez azóta szokása, mióta kis korunkban eljátszottuk, hogy összeházasodunk, és akkor a nagy csókot úgy képzeltük el, hogy kapok egy puszit, így a "szertartás" után oda kaptam, mire én is nyomtam rá egyet, és a nap hátralévő részében nyálas homlokkal rohangásztunk a játszótéren. Ezt még a szüleink mesélték el, és igazából szerintem van benne valami irtózatosan aranyos. Elváltunk egy intéssel, majd én bemegyek a házba a vörösesbarna faajtón. Rögtön megcsap az almás sütemény illata, én pedig lerúgva magamról a cipőimet sietek a szagok forrásához. Amint beérek a konyhába, ledobom a táskám az egyik konyhaszékre, a pulcsimat a háttámlájára terítem, miközben köszönök anyának. Ő csak egy kedves mosollyal üdvözöl, majd adok egy puszit az arcára. Ő a konyha közepén áll csípőre tett kézzel és a sütőt szuggerálja. Én leguggolok és belesek az üvegajtón, ahonnan elém tárul az egyre inkább aranybarnás színű sütemény, aminek a teteje meg van szurkálva villával. Az illatát így még jobban érzem, és a nyál is összefut a számban. Megdicsérem anyának, hogy milyen szép, és hogy az íze is tuti fantasztikus, mire közli, hogy nemsokára ki kell venni, viszont nem ehetek belőle mert nagyon meleg és ez holnapra van, ha jönnek a barátaim. Erre én kiskutya szemekkel nézek rá és nyüszítek egyet.
- De egy kicsit még ma kapok belőle, ugye? - Kérdezem, mire a száját mosolyra húzza, és egy "Igen" keretében kapok egy puszit.
- Mindig is édesszájú voltál. - Állapítja meg.
- Tehetek én róla, hogy túl jól sütsz? Ha rossz kajákat csinálnál, nem kérnék belőle. - Vigyorgok mire ő ugyan ilyen arckifejezéssel, viccesen megvonja a vállait. Ekkor lépteket hallunk, majd apu állít be a konyhába.
- Szia, Ailisa! - Üdvözöl, majd tőle is kapok egy puszit, és egy ölelést is. Én is köszöntöm.
- Nagyon jó illatok vannak. Milyen süti lesz? - Dörzsöli össze a tenyereit, és bekukucskál a sütőbe, mire anya megforgatja a szemeit.
- A két beles... Nem ehetsz sokat, mert ez holnap vacsorára lesz, mire jönnek Ailisa barátai. - Adja ki, mire apa csak ugyan olyan szomorú képet vág mint én az előbb, és a hűtőhöz megy, hogy kiszedjen belőle egy banánt. Meghámozza, majd beleharap és megkínál vele. Én csak elfogadom, és egy nagyot szakítok belőle, majd visszaadom. Apa miatt van ennyi banán itthon, ám én egyáltalán nem bánom, mert én is nagyon szeretem. Finom is, és sok benne a boldogsághormon. Már nem mintha rá lennék szorulva. Kiveszek egy doboz tejet, müzlit, egy tálat majd az étkemmel felszerelkezve veszem a vállamra a táskám, és felbaktatok a falépcsőn a szobámba. Felnyitom a laptopom tetejét, bekapcsolom, oldalra tolom, a táskámból kiveszem a francia tankönyvem és a füzetem, és elkezdem megírni a leckét. Közben postokat nézek twitteren.
...
Arra ébredek, hogy anya benn van a szobámban. Csak kómásan nézek rá értetlen fejjel, hogy miért keltett föl, mire az a válasza, hogy mennünk kell vásárolni, mielőtt megjönnének a vendégek, és még ebédelnem is kell. Én csak morgok egyet, majd ellenállva a gravitáció húzásának, kikelek az ágyból, és rögtön a fürdőszoba felé veszem az irányt. Fáradtan fogat mosok, és magamat figyelem a tükörben. Reggelente mindig kisimult a bőröm és egyenletes. Ezt a nap többi szakáról nem tudom elmondani. Miután kiöblítettem a szám, hideg vízzel megmosom az arcom majd a jól megszokott csodaszép rózsaszín törülközőbe megtörlöm, a szám bekenem egy kis ajakápolóval majd kimegyek, az ebédlőasztalnál leülök és anyuval beszélgetek. Ő már az ebédet szedi ki, ami első körben isteni húsleves. Apát és a tesómat is az asztalhoz rendeli, majd együtt eszünk. Ezeket a hétvégéket imádom, mert ilyenkor mindig van időnk egymásra. A bátyámmal, Ericcel ritkán találkozom, mert ő már dolgozik, így később ér haza, mint én. Igazából ahhoz képest, hogy sosem voltunk összenőve, számíthatunk egymásra és nagyon jó a kapcsolatunk. Talán pont ezért is, mert nincs sok időnk rá, hogy bármin is összekapjunk.
- Tényleg, Ali. Mit szeretnél születésnapodra? - Veti fel hirtelen a kérdést bátyám, mire én értetlenül nézek rá.
- De az még három hónap. - Nem értem, honnan jött ez neki.
- Tudom, de jó előre felkészülni. - Kacsint, én csak legyintek.
- Három hónap. Nem tudom, és még ráérek ezen gondolkodni. - Mondom, és eszem tovább. Próbáltam csigavérűnek mutatkozni e téren, de nem palástolhatom magam előtt: alig várom, hogy betöltsem a tizenhatot. Az a hivatalos megkülönböztetés kezdete, akkor leszek csak igazán valaki. Onanntól számítva pedig csak két év és fejest ugorhatok az életbe. Evés után mindannyian a hasunk elégedett teltségérzetével köszönjük meg anyának a fáradozásait, majd mindenki megy a dolgára, én pedig elmosogatok. Nem szeretem ezt a szerepemet, de sajnos nincs mit tenni, most én vagyok a soros. Amilyen gyorsan csak tudok, végzek, majd még a szobámban kicsit netezek. Ezek után elindulok, és kérek anyától pénzt, hogy tudjak venni szükséges kellékeket az estére. Miután megkaptam a keretemet, elbattyogok a boltba, bevásárolok chipsből, közben megírom a többieknek, hogy lehetőség szerint hozzanak csokit, popcornt vagy üdítőt. Két szatyorral térek haza, és mire kipakolok, már csöngetnek is. Kinyitom az ajtót, amiben Niall áll, szintén zacskóval a kezében. Egy gyors ölelés és már engedem is be. Anyu az előszoba végén áll, és nagy mosollyal üdvözli barátomat.
- Szia, Kedvesem! Milyen nagyra nőttél! - Ad puszit mind két arcára, miközben apa is megérkezik. Én csak megforgatom a szemeimet. Nemrég találk oztak...
- Helló, Fiam! - Fognak kezet majd egy kis bevezető csevej után "magammal ragadom" Niallt, és felmegyünk a szobámba. Mivel mikor kicsik voltunk, egy szobában laktunk a tesómmal, elég nagy tér van benne, így viszonylag kényelmesen elférünk négyen. Miután kipakoltuk a kettő két literes üdítőt, amit a szöszi vett, letesszük az íróasztalomra, majd az ágyneműtartóból kiveszünk néhány párnát és takarókat is, amiket elhelyezünk a földön. Még cseverészünk, egy kicsit segít az egyik matek feladatban, amit nem értettem, majd mikor George is megérkezik felvisszük a hűtőből azt, amit én vettem. Becca is nemsoká megérkezik, így lassan kezdődik is a buli...
Na halli! Itt is az első rész, remélem elnyerte a tetszéseteket. Véleményeket, visszajelzéseket várom kommentben vagy chaten. Bye!
Rozamunda
- Holnap ráérsz? - Kérdezem tőle.
- Miért? - Teszi fel ő is automatikusan.
- Becca átjön, és csinálhatnánk egy kis baráti összejövetelt. Greorgeot is hívhatnád. - Adom a választ. Régen hülyéskedtünk egyet délután, így a barátnőmmel kitaláltuk, hogy holnap, azaz szombaton, jó lenne összegyűlni, én meg már lebeszéltem a szüleimmel.
- Rendben.
- Oké. És tudnál kicsivel előbb jönni, hogy előkészítsük a terepet, meg ilyenek? Becca tudod, hogy órákig készül, meg ő itt is fog aludni. Az egész hatkor kezdődik úgy félre itt lennél? - Kérdőn meredek rá, habár tudom, hogy nagy valószínűséggel itt lesz, mert nekem nem tud nemet mondani, meg túl jó szíve van ahhoz, hogy ellenkezzen.
- Persze. - Egy kedves mosollyal bólint, majd ad egy puszit a homlokomra. Ez azóta szokása, mióta kis korunkban eljátszottuk, hogy összeházasodunk, és akkor a nagy csókot úgy képzeltük el, hogy kapok egy puszit, így a "szertartás" után oda kaptam, mire én is nyomtam rá egyet, és a nap hátralévő részében nyálas homlokkal rohangásztunk a játszótéren. Ezt még a szüleink mesélték el, és igazából szerintem van benne valami irtózatosan aranyos. Elváltunk egy intéssel, majd én bemegyek a házba a vörösesbarna faajtón. Rögtön megcsap az almás sütemény illata, én pedig lerúgva magamról a cipőimet sietek a szagok forrásához. Amint beérek a konyhába, ledobom a táskám az egyik konyhaszékre, a pulcsimat a háttámlájára terítem, miközben köszönök anyának. Ő csak egy kedves mosollyal üdvözöl, majd adok egy puszit az arcára. Ő a konyha közepén áll csípőre tett kézzel és a sütőt szuggerálja. Én leguggolok és belesek az üvegajtón, ahonnan elém tárul az egyre inkább aranybarnás színű sütemény, aminek a teteje meg van szurkálva villával. Az illatát így még jobban érzem, és a nyál is összefut a számban. Megdicsérem anyának, hogy milyen szép, és hogy az íze is tuti fantasztikus, mire közli, hogy nemsokára ki kell venni, viszont nem ehetek belőle mert nagyon meleg és ez holnapra van, ha jönnek a barátaim. Erre én kiskutya szemekkel nézek rá és nyüszítek egyet.
- De egy kicsit még ma kapok belőle, ugye? - Kérdezem, mire a száját mosolyra húzza, és egy "Igen" keretében kapok egy puszit.
- Mindig is édesszájú voltál. - Állapítja meg.
- Tehetek én róla, hogy túl jól sütsz? Ha rossz kajákat csinálnál, nem kérnék belőle. - Vigyorgok mire ő ugyan ilyen arckifejezéssel, viccesen megvonja a vállait. Ekkor lépteket hallunk, majd apu állít be a konyhába.
- Szia, Ailisa! - Üdvözöl, majd tőle is kapok egy puszit, és egy ölelést is. Én is köszöntöm.
- Nagyon jó illatok vannak. Milyen süti lesz? - Dörzsöli össze a tenyereit, és bekukucskál a sütőbe, mire anya megforgatja a szemeit.
- A két beles... Nem ehetsz sokat, mert ez holnap vacsorára lesz, mire jönnek Ailisa barátai. - Adja ki, mire apa csak ugyan olyan szomorú képet vág mint én az előbb, és a hűtőhöz megy, hogy kiszedjen belőle egy banánt. Meghámozza, majd beleharap és megkínál vele. Én csak elfogadom, és egy nagyot szakítok belőle, majd visszaadom. Apa miatt van ennyi banán itthon, ám én egyáltalán nem bánom, mert én is nagyon szeretem. Finom is, és sok benne a boldogsághormon. Már nem mintha rá lennék szorulva. Kiveszek egy doboz tejet, müzlit, egy tálat majd az étkemmel felszerelkezve veszem a vállamra a táskám, és felbaktatok a falépcsőn a szobámba. Felnyitom a laptopom tetejét, bekapcsolom, oldalra tolom, a táskámból kiveszem a francia tankönyvem és a füzetem, és elkezdem megírni a leckét. Közben postokat nézek twitteren.
...
Arra ébredek, hogy anya benn van a szobámban. Csak kómásan nézek rá értetlen fejjel, hogy miért keltett föl, mire az a válasza, hogy mennünk kell vásárolni, mielőtt megjönnének a vendégek, és még ebédelnem is kell. Én csak morgok egyet, majd ellenállva a gravitáció húzásának, kikelek az ágyból, és rögtön a fürdőszoba felé veszem az irányt. Fáradtan fogat mosok, és magamat figyelem a tükörben. Reggelente mindig kisimult a bőröm és egyenletes. Ezt a nap többi szakáról nem tudom elmondani. Miután kiöblítettem a szám, hideg vízzel megmosom az arcom majd a jól megszokott csodaszép rózsaszín törülközőbe megtörlöm, a szám bekenem egy kis ajakápolóval majd kimegyek, az ebédlőasztalnál leülök és anyuval beszélgetek. Ő már az ebédet szedi ki, ami első körben isteni húsleves. Apát és a tesómat is az asztalhoz rendeli, majd együtt eszünk. Ezeket a hétvégéket imádom, mert ilyenkor mindig van időnk egymásra. A bátyámmal, Ericcel ritkán találkozom, mert ő már dolgozik, így később ér haza, mint én. Igazából ahhoz képest, hogy sosem voltunk összenőve, számíthatunk egymásra és nagyon jó a kapcsolatunk. Talán pont ezért is, mert nincs sok időnk rá, hogy bármin is összekapjunk.
- Tényleg, Ali. Mit szeretnél születésnapodra? - Veti fel hirtelen a kérdést bátyám, mire én értetlenül nézek rá.
- De az még három hónap. - Nem értem, honnan jött ez neki.
- Tudom, de jó előre felkészülni. - Kacsint, én csak legyintek.
- Három hónap. Nem tudom, és még ráérek ezen gondolkodni. - Mondom, és eszem tovább. Próbáltam csigavérűnek mutatkozni e téren, de nem palástolhatom magam előtt: alig várom, hogy betöltsem a tizenhatot. Az a hivatalos megkülönböztetés kezdete, akkor leszek csak igazán valaki. Onanntól számítva pedig csak két év és fejest ugorhatok az életbe. Evés után mindannyian a hasunk elégedett teltségérzetével köszönjük meg anyának a fáradozásait, majd mindenki megy a dolgára, én pedig elmosogatok. Nem szeretem ezt a szerepemet, de sajnos nincs mit tenni, most én vagyok a soros. Amilyen gyorsan csak tudok, végzek, majd még a szobámban kicsit netezek. Ezek után elindulok, és kérek anyától pénzt, hogy tudjak venni szükséges kellékeket az estére. Miután megkaptam a keretemet, elbattyogok a boltba, bevásárolok chipsből, közben megírom a többieknek, hogy lehetőség szerint hozzanak csokit, popcornt vagy üdítőt. Két szatyorral térek haza, és mire kipakolok, már csöngetnek is. Kinyitom az ajtót, amiben Niall áll, szintén zacskóval a kezében. Egy gyors ölelés és már engedem is be. Anyu az előszoba végén áll, és nagy mosollyal üdvözli barátomat.
- Szia, Kedvesem! Milyen nagyra nőttél! - Ad puszit mind két arcára, miközben apa is megérkezik. Én csak megforgatom a szemeimet. Nemrég találk oztak...
- Helló, Fiam! - Fognak kezet majd egy kis bevezető csevej után "magammal ragadom" Niallt, és felmegyünk a szobámba. Mivel mikor kicsik voltunk, egy szobában laktunk a tesómmal, elég nagy tér van benne, így viszonylag kényelmesen elférünk négyen. Miután kipakoltuk a kettő két literes üdítőt, amit a szöszi vett, letesszük az íróasztalomra, majd az ágyneműtartóból kiveszünk néhány párnát és takarókat is, amiket elhelyezünk a földön. Még cseverészünk, egy kicsit segít az egyik matek feladatban, amit nem értettem, majd mikor George is megérkezik felvisszük a hűtőből azt, amit én vettem. Becca is nemsoká megérkezik, így lassan kezdődik is a buli...
Na halli! Itt is az első rész, remélem elnyerte a tetszéseteket. Véleményeket, visszajelzéseket várom kommentben vagy chaten. Bye!
Rozamunda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése